A díjak sokaságával kitüntetett filmes húsba vágó, kíméletlen útleírása 1974 telén Werner Herzog, filmrendező egyedül átgyalogolt Münchenből Párizsba, az út három hétig tartott. Herzog meg volt róla győződve, hogy közeli barátja, Lotte Eisner filmtörténész csak akkor éli túl szörnyű betegségét, ha ő elgyalogol hozzá. A végtelennek tűnő hóviharban megtett odüsszeia során Herzog mindent lejegyzett, amit látott és érzett. A naplóban ugyanúgy szerepelnek a hideg és a magány által kiváltott dühöngések, mint a Herzog filmjeihez és utazásaihoz kapcsolódó töprengések és tájleírások a téli, hófödte vidékről. Az itt olvasható írás figyelemre méltó folytonosságot alkot Werner Herzog filmjeivel: ahogyan végigkövetjük a gyalogutat, tanúi leszünk, hogyan keletkeznek a rendező képsorai.