Mohamed haláláig Arábia zsidó és keresztény lakosságát teljesen leigázták. Mohamed viszonya a zsidókhoz és a keresztényekhez határozza meg hogyan bánt velük a politikai iszlám az elmúlt 1400 év során. A kezdetekben Mekkában Mohamed azt állította, hogy próféciáit attól a Gábriel arkangyaltól kapta, aki Mózeshez is szólt. Mekkában még úgy állította be magát, mint aki egy a zsidó próféták sorában. Ugyanakkor a Korán az Ítélet Napjáról is beszél, ami keresztény fogalom. Később, Medinában Mohamed már üldözte a zsidókat és a keresztényeket. A dzsihád kipusztította az arab többistenhívőket, míg a zsidókat és a keresztényeket iszlamizálta. Az politikai iszlámnak a zsidósághoz és a keresztényekhez való viszonyát kettősség jellemzi: egyrészt azt állítják, hogy a muszlimok, a zsidók és a keresztények is Ábrahám családjához tartoznak, ugyanakkor a zsidók mégis halálos ellenségek, akiket le kell igázni. Az politikai iszlámra a kettősség jellemző a zsidókkal és a keresztényekkel való viszonyát tekintve. Ők "testvérek" a vallásban, illetve halálos ellenségek is, akiket el kell pusztítani. Nem lehet megérteni az Izraellel folytatott dzsihádot anélkül, hogy ismernénk a politikai iszlám tanítását a keresztényekről és a zsidókról.