A HELYZET MŰHELY KÖNYVEK első kötete. A könyv a magyar rendszerváltás örökségét értelmezi újra a világtörténelmi folyamatok részeként. Célja, hogy visszahelyezze a gazdasági és politikai eseményeket a globális és történeti összefüggések közé, vagyis megmutassa, hogy a hazai események a világrendszer fejlődésének szerves részeként alakultak, de egyben formálták is a világtörténelmi folyamatokat. A globális elemzés a hosszú huszadik századot jellemző monopoltőkés hegemónia keletkezésével, nemzetköziesedésével, majd válságával kezdődik. Ennek a folyamatnak a körülményei határozták meg a háború utáni világgazdasági integrációt, és azon keresztül az államszocialista kelet-európai országok visszailleszkedését a nemzetközi munkamegosztásba. Ennek keretében alakult ki Magyarországon az 1960-as évekre jellemző „hídmodell”, ami a külkereskedelmi szakosodás mellett a kádári kompromisszum belső társadalmi egyensúlyára épült. A rendszerváltáskori tulajdonreform körülményeit e hídmodell válsága határozta meg: míg a privatizációval a külföldi és belföldi tulajdonosi csoportoknak e válság során kialakuló viszonya intézményesült, a 2008-as világgazdasági válság olyan új helyzetet teremtett, amiben ez a viszony a külső integráció feltételeinek megváltozásával együtt tudott átalakulni. A 2010 utáni nemzeti tőkére alapozott rezsim saját hegemóniaépítésére tudja használni a tőkeképződést, ennek érdekében az állam egy új kiegyezést alakított ki a domináns német ipari tőke és a magyar nemzeti tőkésosztály között. Míg az előbbit az exportágazatokban, az utóbbit a belföldi szolgáltató szektorokban tőkésítette fel. A geopolitikai változásoknak köszönhetően a bővülő kínai és orosz tőkebefektetéseket is a hegemóniaépítésre használja. Azonban mint azt a könyv megmutatja, ez az átalakulás sem oldja fel a félperifériás függő fejlődést jellemző dilemmát a tőkéhez, fejlett technológiához és piacokhoz való hozzáférés és a tulajdon megtartása között.