Koppány, a trilógia mostani kötetének főhőse is kilép a korábban ráerőltetett kicsit sematikus mezből. Ettől kezdve már ő sem egyszerűen a Gézával, a későbbi Szent István apjával szembenálló pogány lázadó, hanem az ősi tradíciókat megtestesítő, gondolkodó vezér. Katonai tehetsége sikeresen épült rá a nélkülözhetetlen hátteret jelentő, magasrendű tudatosságra, eszmei örökségre. Kezdettől fogva mindmáig a nemzet, a család és a hit megtartó hármassága jelenti az ő számára is azt, ami nélkül soha nem volt és a jelenkorban sincsen méltó vezetője népünknek. Koppány érzi és tudja, hogy a hagyomány nem egyszerűen poros régmúlt, amit csak időnként kell leemelni a polcról.