A Fekete Horka-sorozatot útjára indító A háború művészete azokban a vészterhes időkben játszódik, amikor Atilla halála után összeomlott a Hun Birodalom, és keleten egy új, hódításra született nép csillaga emelkedett az égre: az avaroké. Közel ötven évvel a sorsfordító események után titokzatos szarmata harcos érkezik a Kaukázustól északra található Keleti Avar Birodalom árnyékában meghúzódó Szabirföldre. Az Íjásznak hívott férfi titkos küldetést teljesít: fel kell kutatnia és harcossá kell képeznie egy fiatal szabir fiút, aki egy hun magus jóslata szerint Atilla kardjának méltó örököse lesz. Miután Levente és a szarmata fokosmester találkoznak, elkezdődik az embert próbára tevő kiképzés, csakhogy Íjász számításait keresztülhúzza egy nem várt fordulat: a leendő hadvezér beleszeret Csillavérbe, a déli avar tartományok rettegett tudunjának akaratos lányába. A helyzetet tovább bonyolítja egy görög kalandornő felbukkanása; Akté ugyanis nem válogat az eszközökben, hogy megszerezze Atilla kardját. Fonyódi Tibor (Isten ostorai, Naptól vagyok, holdtól vagyok), a magyar történelmi fantasy koronázatlan királya a vadregényes Kaukázusba kalauzolja az olvasóit, az időpont a Krisztus születése utáni VI. század. A Fekete Horka-sorozat köteteiben a szerző a hun-magyar mitológiából, meséinkből és a szakrális őshagyományból merítve teremt olyan „új mitológiát”, melynek igazi főszereplője az a fegyver, amelyet másfél ezer esztendő óta Isten kardjaként említ a hagyomány.