Vasi Szabó János negyedik novellás kötetét tartja kezében az olvasó. A könyvben sorjázó történetek a korábbiakhoz hasonlóan széles spektrumát mutatják be a zsáner témáinak: az alternatív történelemtől, a mágikus realizmuson, spekulatív fikción, kalandos történeten át a pikareszkig. A szórakoztatás mellett kérdéseket generálnak: Miért teremtünk hierarchiát? Miért a magasan fejlett ember dolgoz ki hierarchikus modelleket? Mit is jelent kiűzetésünk az Édenből? (Orbitsville), Feltehetünk-e mindent egyetlen lapra? A visszahúzódó, félénk, kapcsolatrendszerét minimumra redukáló, “túlélő-típusú” embert kiragadhat-e egyetlen tényező a mindennapiságból? Hasznos-e, kell-e - a csoda - illetve: miféle embernek, miféle világnak kell a csoda? Hányféle módon torzulhat el egy totális diktatúra embereinek élete? Hogyan terheli a emberi kapcsolatokat? Átláthatunk-e egyáltalán minden, ezzel kapcsolatos problémát? (Donomágiában lemegy a nap)  Milyen lehet az élet  egy olyan Magyarországon, ahol nem volt rendszerváltás, Észak-Koreához, Kubához hasonlóan marad a régi rend? (Kallocsány trilógia). Vagy a kötet leghosszabb írását olvasva: utópia vagy épp antiutópia a Thulcandra jövő víziója?Ezekre a kérdésekre nem kapunk egyértelmű választ, mert az ellenpontozással az író a látszatát is kerüli valami didaktikus allegóriának: a szerző uralmi törekvésének; a nyájas olvasónak meghagyja a döntés szabadságát.A Dentaku című kötet kaleidoszkópszerű választéka, egytől egyig olvasmányos, szépirodalmi stílusban megírt próza (nem meglepő, hogy az elmúlt évtizedben neves irodalmi, művészeti és publicisztikai médiumokban jelentek meg).