„Jó volna megérni a késő öregkort. Jó volna nagyszülő módjára hallgatni, mosolyogva, hogy a gyermekem a gyermekének meséli: «tudod, mikor én gyerek voltam, az akkori hadászati tudomány szerint ernyővel ugrottak ki a repülőgépből a katonák». S az unoka fitymálva kérdené: Ejtőernyő? Hát az minek? Olyan ócskaság? Ma már ki sem kell ugrani, ma már… Vajon, mit mondana?” – A Családi mondakör történetei, anekdotái ezek a mesék, a múlt értékes darabkái. Személyes vallomás, mely különös társadalmi és történelmi érzékenységgel mutatja be nemcsak a család történetét, de azt a világot is, mely Ignácz Rózsa szülőföldjét jelenti.