Az itt bemutatott költők meglepően közvetlenül szólnak hozzánk. Jellemző rájuk a szigetlakók meggyőződése, hogy elvesztek a tengerben, elégedetlenek azzal, hogy messze vannak mindentől, ami fontos. Ennek ellenére hiteles, őszinte és emberi ez a hang, friss, bódító, óceáni fuvallatra emlékeztet. Végtelenül komoly dolgokról felszabadítóan, latinos könnyedséggel, sokszor derűvel beszélnek, és ugyanarra vágynak, mint minden író, bárhol a világon. Arra, hogy olvassák őket, minden regionális vagy nemzeti besorolás és előítélet nélkül. [...] A kötetben olvasható szerzők stílusa, nyelvezete és élettörténete merőben különbözik egymástól, ám valamennyiükre érvényes a Kanári-szigeteken őshonos mondás: Egy szigetlakó tekintetében mindíg látod a tengert.