Az ősi kultúrák ránk maradt üzeneteiben vannak utalások szerint az emberiség már nem először jutott olyan fejlettségi szintre, amikor megfelelő morális háttere híján végül elpusztította önmagát. Ma ismét válaszút előtt állunk. De a valós veszélyek mellett, szédítő távlatokat kínáló kibontakozási lehetőségeink is felgyorsultak. Egyre több nagyszerű ismeret áll rendelkezésünkre, amellyel megteremthetnénk új, élhető világunkat. De vajon tudunk-e élni az elénk táruló óriási lehetőségekkel? E kérdéseket feszegeti Szepes Mária, s a mai kor emberének szinte minden időszerű problémáját érinti. Közös töprengésre hív bennünket. Kérdez. Olykor provokál. Fel akarja rázni az embert kábult tétlenségéből, hogy minden vészhelyzetből van kiút! A világot megváltani lehetetlen vállalkozás lenne. De önmagunkat és környezetünket ráeszméltetni a bennünk, körülöttünk szüntelenül jeleket adó összefüggésekre és csodákra - ez elérhető! Ismerjük meg a bennünk szunnyadó erőket, határtalan képességeket! Ne sodródjunk vakon át az életen, amikor mi magunk alakíthatjuk sorsunkat, a körülöttünk lejátszódó eseményeket! Engedjük magunkhoz a bölcseletet, a szelíd jóságot, mert gyógyul tőle a világ, s rajta minden élet.