"Azt nem tudom, hogy a zene kultúrája meddig lesz eleven, milyen részét fogja át a történelemnek, egyáltalán lesz-e mindig zene valamilyen kultikus formában. Milyen boldog lett volna Liszt Ferenc, ha hallhatja azokat a műveket, amelyek az ő munkásságának a beteljesítését jelentik, illetőleg az ő útkeresésének a végső rátalálásait testesítik meg - ez nem adatott meg neki. Természetesen minden korszakban azt hiszik, hogy a zenének már vége van, már minden meg van írva, és nem lehet továbblépni, erre szoktam én azt mondani, hogy aztán jön egy nagy egyéniség, aki nagyon meg fog lepni minket. Megjósolhatatlan az, hogy meg fognak-e születni azok a remekművek, amelyekre egyébként valószínű igény is lenne. Van igény és nem jön létre, azután váratlanul mégis megszületik... Schönberg a századforduló utáni években előállt egyre modernebb munkáival, akkor senki sem gondolta azt, hogy öt-tíz éven belül egy Stravinsky még sokkal jobban meg fogja rengetni a zenei világot, mint ahogyan Schönberg tette. Ez megjósolhatatlan, itt tényleg csak egyben bízhatunk: az emberben magában." (Kocsis Zoltán)