„Romantikus, humoros és elgondolkodtató: egy regény barátságról, szerelemről és arról, hogy lerázhatod-e magadról a családi béklyókat, és a saját utadat járhatod. Mostantól Carrie Coopernek nem csak a krimijeit fogod imádni!” – Papp Diána író, újságíró Voltál már szerelmes? A legtöbben erre a kérdésre igennel felelnének. Akadnak, akik már többször átélték, néhányan pedig csupán egyszer tapasztalták meg ezt a különleges lángolást. Ez a könyv is erről a mindent elsöprő érzésről szól, ám nem csak egy szerelmes történet... Evey Harmon belsőépítésznek készül, és utolsó éves egyetemistaként az átlagos fiatalok mindennapjait éli. Évfolyamtársával és egyben legjobb barátjával, Tommy Palmerrel hónapok óta dolgoznak egy pályázaton, ám a leadás előtt egy nappal veszni látszik addigi munkájuk. Utolsó esélyként Tommy a bátyját, Dominicot hívja segítségül, akinek létezéséről Evey mit sem tudott. Sok mindent elárul a két testvér kapcsolatáról, hogy Tommy a négy év alatt egyszer sem említette, hogy van egy testvére, ám bátyjával való távolságtartó és feszült magatartása egyértelművé teszi, hogy a két ember kapcsolata rengeteg, mélyen gyökerező sérüléssel terhelt. Evey, ismerve Tommy nehézségekkel teli fiatalkorát, remek ötletnek tartja, hogy a két fivér ismét közel kerüljön egymáshoz. Azonban egy homokszemnél jóval nagyobb kő kerül a gépezetbe: maga számára is érthetetlen módon Evey elkezd vonzódni Dominichoz… Mit rejt a két testvér múltja? Képesek lesznek a megbocsájtásra? Ha igen, vajon végleg összezúzhatja a kettejük között épülő hidat Evey vonzalma Dominichoz?Mennyire határozzák meg az életünket, döntéseinket a családtól kapott, belénk rögzült minták? El tudjuk ezeket elengedni, vagy mindig követjük a tanult sémákat? Az Aranykönyv-díjra jelölt Carrie Cooper ezúttal a romantikus műfaj keretein belül varázsolja el sajátos stílusával az olvasókat, és mutatja be, hogy egy szerelem bizony képes a feje tetejére állítani a világot! „Légies stílus és rabul ejtő történet.” – Kitablar blog „Az írónő ebben a számára új műfajban is elképesztőt alkotott.” – Lizzyke írásai blog