Általában ritkán látunk szivárványt, Még ennél is ritkábban olyat, amelynek szinte a teljes íve látszik, és a színek spektrumából mind a vörös, mind az ibolya éle jól kirajzolódik. Ilyenkor – ha erre fogékonyak vagyunk – különösen szerencsésnek érezzük magunkat és csak gyönyörködünk a látványban. A kötet címében a szivárvány arra utal, hogy az olvasó az ezerarcú szerelmek számos fajtáját, mint tört fényeket pillanthatja meg, kaphat belőlük kóstolót. Így az érzelmek hullámvasútján bejárhatja a csetlő-botló, fiatal, durcás, a hideg, a bálványozó, az érett-mély, az ellobbanáson mélázó, a gyásznak határt szabó, az önző, a zsarnok, a pusztító, az önbizalom hiányos, a kihasznált, az újrakezdő, a visszahúzódó, a kényszerített, a méricskélő, a tántoríthatatlan, a játékos, a perzselő, az éhező, a kiteljesedésre buzdító, a feladó szerelmet megélő gondolatainak lankáit. Ezek közül egyik-másik esetében felmerülhet, hogy szerelmek-e egyáltalán. Végül arra tekintettel kapták e minősítést, hogy akik így éreznek, éreztek, önmagukat szerelmesnek látták, érezték. A kötetet azoknak ajánlom, akik a modernt és a hagyományost ötvöző, a versszerkezetek szigora elé a tartalmat helyező, könnyed, zenei hangzású szerelmes versekben gyönyörködni tudnak, de nem rettenti őket az idillen kívüli részletek bemutatása sem.