Szép versek 1944 – elképzelem, milyen lenne. Természetesen, hogy magam előtt lássam, kísérletképpen felül kell emelkednem bizonyos körülményeken. Mert hiszen bizonyos akkoriban zajlott események folyományaképpen nem minden, amúgy más körülmények közt közölhetőnek számítható költemény jelenhetett meg a kortárs folyóiratokban, lapokban. Ami nem azt jelenti, hogy a magyar költők ne dolgoztak volna az ezerkilencszáznegyvenhárom december harmincegyedike és ezerkilencszáznegyvenöt január elseje közötti intervallumban. Nagyon is dolgoztak. Szóval, pusztán a gondolatkísérlet erejéig, vegyük számításba, mit termeltek a magyar költők abban a háromszázhatvanhat napban! – írtam két éve a Szomszéd című könyvben. És nekiláttam. Hamar kiderült, hogy az anyag tanulmányozásra érdemes. Sok szép versre akadtam, meg persze annál is több kevésbé szépre, de nemcsak műalkotásként lehet értékes egy vers, hanem dokumentumként is, meg egyszerre így is, úgy is. Mintha sokhúrú lírán kiismerhetetlen harmóniák szólalnának meg. Vagy mintha egymást folytonosan taszigáló játékosok tépnék, cibálnák ugyanazt a hangszert. Absurdus – a latin szótár szerint 'rossz vagy fonák hangzású; valamivel össze nem illő'. Nem tudtam és nem is akartam harmóniává simítani a fonák hangzást. A Szép versek 1944 abszurd antológia.