A megmaradásért küzdő nemzetet próbára tevő időszakban, amikor magyar mivoltunkat hihetetlen erők akarják ismét szétmorzsolni, szükség van minden rendelkezésre álló tartalékra. Ügyességre, bátorságra; az eddig megszenvedett tapasztaltok felhasználására. Valahogy úgy, ahogyan hasonló veszélyben -csak akkor valódi harcmezei helyzetben-, a pozsonyi csata magyarjai cselekedtek. Hiszen célunk valójában az, hogy ne "elimináljanak" a számunkra ma is viszonzatlan szerelemre emlékeztető Európánkból. E száz néhány oldal arra tanít, hogy ne kezdjünk feleslegesen mindent újra. A megszenvedett és igazgyöngyként kiizzadt tapasztalat felhasználása -sok, eddig eltékozolt erőt szabadít föl- élesebb látást kölcsönöz. A szerkesztő, e kis breviárium terjedelméhez alkalmazkodván, az 1935-ben Kolozsváron induló - s aromán-magyar kurzusváltást is átélt - Hitel folyóirat első éveinek "szellemi kagylókincseiből" mutat be néhány megdöbbentően aktuális és érvényes, tehát nagyon is használható gondolatot. Saját hibáink és ellenfeleink módszerei háromnegyed évszázad alatt nem sokat változtak, s a veszedelem csak fokozódott. Szükség van tehát arra, hogy figyeljünk ma is a magyarságukat nehéz időkben, nehéz helyzetekben vállaló HITEL-es nagyjainkra. Igen! Ők európaiak módjára mertek magyarok lenni. A könyvet válogatta, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta, bevezetőjét és utószavát írta Szász István Tas (Kolozsvár, 1938), orvos, író és szerkesztő, aki családi emlékek, dokumentuk alapján megírta a szülei házában és anyagi támogatásával szerkesztett HITEL folyóirat történetét, s leányfalui otthonába átmenekítette annak szinte minden tárgyi emlékét.