Árvaság és védettség-tudat. Idegenség és mindenhez tartozás, minden esendőhöz lehajolás. Első pillanatra azt hisszük, hogy egymás ellentétei, de az olvasás során kiderül, hogy egymást értelmező ikerfogalmakról van szó. Mit tud a kert? Többet, mint mi önmagunkról tudunk. A gyerekkori Éden képeit és folyamatos őszi Halottak napját. Bátor, női hangon szólnak Tamás Zsuzsa versei. Az idegenség modern és későmodern emberének tapasztalatát közvetítik, a sorokban, képekben, névvel vagy név nélkül megidézett József Attila, Kafka vagy Pilinszky írásai szóltak annak idején. Látványos gesztusok nélkül emelik vissza a száműzött rímet, formát trónusára (ahonnan az én generációm letaszította). Kitárják előttünk a kert, első és végső otthonunk kapuját. (Takács Zsuzsa)