Talán ilyen szelíd és töprengő ember lett volna Szindbád, ha érett férfikorba ér. Ilyen, mint ennek a szinte regénnyé összeálló novellaciklusnak a hőse, Toszka. Aki csak figyel, él, szeret, próbál egyenes és tisztességes lenni, hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok, mégis ellenállhatatlan derű és pimaszság árad belőle. Olyan sok odaadás és életigenlés van benne, hogy muszáj vele menni. Úgy kell látni a világot, ahogy ő. Az eddig dalszerzőként, frontemberként és filmesként ismert Kollár-Klemencz László lírai alteregója. Vérbő mégis alázatos, dallamos mégis pontos próza ez. Talán azért férnek meg benne egymás mellett a dolgok, mert a főhős tanyán él, a természet közelében, tudja, hogy a halál az élet része, látja, milyen egyszerűen szép dolog a vágy, az elmúlás, a hűség. És Toszka mindenre rácsodálkozik, gyönyörködik a létben, hogy milyen sokfélék vagyunk és mennyi mindent tudunk akarni. Toszka különös figurákkal találkozik, nehéz, mai sorsokat lát, elmúló dicsőségeket, megtörhetetlennek látszó, mégis pálcikaként elroppanó életutakat. És mégsem omlik össze, nem sajnálja magát. Érzékeny és őszinte, miközben tele van megnyugvással, jókedvvel. Minden novellában ott van a hétköznapok gyönyöre, az egészen egyszerű történések mögötti varázslat. Bölcs első kötet ez, mert nem bölcselkedik fölöslegesen. Kollár-Klemencz Lászlónál a történés maga a tanulság, és ez igazán szórakoztató tud lenni. Vagy ahogy ő írja rólunk, „Mindenki szép." - Grecsó Krisztián