Sík Sándor rendkívül tevékeny életét úgy jellemezhetjük, mint aki egy személyben volt piarista szerzetes, szépíró, irodalomtudós, kiváló pedagógus, műfordító, cserkészvezető és a katolikus költészet megújítója. Életét végigkísérte a piaristák szellemisége, tanulmányait és - tartományfőnökként - munkáját is a rendnek szentelte. Dolgozott a magyar irodalom professzoraként Szegeden, segédszerkesztőként az Élet című folyóiratnál és főszerkesztőként a Vigiliánál. Az I. világháború idején egy évet töltött lelkipásztorként a doberdói harctéren, melynek során a menekülést és bujkálást is meg kellett tapasztalnia. A harcok iszonyata, rémülete, bizonytalansága éppúgy része lett költeményeinek, mint a buzdító, szüntelenül remélő, boldog örvendezés, mely mélyen gyökerező hitének legszebb megnyilvánulása. Jelen kötetünk Sík Sándor hazafias lelkületének, mély keresztény hitének, a magyarságot érintő történelmi eseményeknek, a magyar megmaradásnak és miként Baróti Dezső találóan megfogalmazta, a költő "szeplőtlen hazaszeretetének" állít emléket.