A Léleknyavalyák kísérlet az első magyar krimi vagy bűnregény „rekonstrukciójára". A történet középpontjában a színész és drámaíró Czakó Zsigmond 1847-es öngyilkossága áll. Hummel József nyugalmazott városi alkapitánynak 1851-ben egy véletlen folytán újra szeme elé kerül az egykor már megnyugtatóan lezárt ügy. A detektívnek arra kell rádöbbennie, hogy a maga idején nem járt el elég alapossággal, és számos hibát követett el a vizsgálat során, aminek következtében nem sikerült megértenie a szörnyű tett valódi kiváltó okát. Az új nyomozás során aztán olyan veszedelmes eszmék labirintusába téved, ahonnan alig-alig van visszaút megszokott, fegyelmezett hétköznapjaihoz. Önnön jól berendezett életének határai látszanak elbizonytalanodni, miközben az öngyilkosság lélektanának és filozófiájának megértésével próbálkozik. Megrettenve érzi, hogy valami sosem látott világnak az örvénye vonzza. A 19. századi nyelven megírt regény a maga archaikus, mégis mindenestül a mához szóló gondolkodásmódjával azt érzékelteti, hogy a múlt nem tud véget érni igazán. Minden nyom csupán újabb nyomhoz vezet.