Amikor a kegyetlen elnyomó rezsim 1933 után átvette a hatalmat, a németek azon része, akik közül a többség - nagyjából 20 millióan, a lakosság kétharmada - soha nem szavazott a nemzetiszocialistákra, igyekezett meglapulni és óvni a családját. Vidékre költöztek vagy színleg támogatták a rendszert, miközben a náci propaganda és az álhírek közepette próbálták kitalálni, mi zajlik valójában a Harmadik Birodalomban. Az állandó fenyegetettség és létbizonytalanság ellenére sok hétköznapi ember mégis erőt merített az ellenállás valamilyen formájához, bár tudta, hogy ezzel akár az életét is kockáztatja. Többen voltak a bátor ellenállók, mint amennyiről a hivatalos statisztikák szólnak: tanárok, ügyvédek, gyári munkások, háztartásbeliek, boltosok, egyházi emberek, szakszervezeti tagok, katonatisztek, arisztokraták. Míg a korabeli ellenállási mozgalmaknak komoly szakirodalmuk van, Catrine Clay most hat páratlan életúton keresztül elsőként mutatja be a német ellenállás egyéni formáit is. Korabeli emlékiratokon, feljegyzéseken, fényképeken és visszaemlékezéseken alapuló, szépirodalmi igényességgel megírt könyvében végigkövethetjük azoknak a jó németeknek a sorsát, akik megszenvedték a nemzetiszocialista diktatúra, majd a nácik által kirobbantott háború éveit, és végül a bűntudattal és vádaskodással terhelt időszakot a háború után. "Ha rossz kezekbe kerül a hatalom, az egyénnek nem sok mozgástere marad."