"Menyőd madártávlati képe olyan, mintha a hegy oldalára rézsút egy jókora darab zsineget ejtettek volna közepén terjedelmes boggal. A zsineg alsó vége nagy lapály felé ereszkedik, anélkül, hogy elérné, felső vége erdős magaslatok felé kúszik. Ahol az utca nagyobbat emelkedik, azt hallani is lehet: a hegyről jövet elkeseredetten habzó kis patak rohan szembe a faluval, rohan rajta végig, oly sebesen és dühösen, mintha valami verekedés hírét hallotta volna, s attól tartana, hogy az ő megérkezése előtt véget ér. Nem köveken csobog, mert ezeken a hegyeken mutatóba sincs kő, hanem az árkába hajigált, fenekük vesztett vödrökön, rossz csibeitatókon és már csibeitatónak meg muskátlitartónak se jó lábas- és bögremaradványokon. A falu fekvése különben kedvező és tetszetős. Déli irányban van nyitva; a szem a síkságon az ötödik faluig is ellátna, ha a termékeny lapályon falvak volnának, s nem végeérhetetlen uradalmak, zöld határukban csak itt-ott néhány cseréptetővel." (részlet a Könyvből)