Virginia Woolf kisregényében képzelet és valóság keveredik: elbűvölő mese egy nemes cocker spánielről, aki 1842-ben látja meg a napvilágot, majd a betegeskedő költőnő, Elizabeth Barrett házába és szellemi körébe kerül. Kutyatolvajok ellopják, hátborzongató kalandokban van része a londoni alvilág bugyraiban, de végül váltságdíj fejében visszakerül úrnőjéhez. Miss Barrettet idővel megszökteti Robert Browning, a jeles költő, s így Flushból világlátott kutya lesz: megismeri Itáliát, és a firenzei Casa Guidi boltívei alatt lel nyugalomra. A kutyaperspektívából, remek humorral írt mű a korabeli angol entellektüel társadalom rendhagyó képét is adja. A szerző a többszintes (kutya- és költő-) életrajzot Elizabeth Barrett két Flush-verse és férjével folytatott levelezése alapján konstruálta, és az sem kerülheti el figyelmünket, ahogyan Woolf a szabad mezőkön boldogan vágtató kutya alakjával párhuzamban kibontja egyik kedvenc témáját, az értelmiségi nő felszabadulását az apák és férjek zsarnoksága alól.