A fizikusok majdnem száz éven keresztül szinte Szentírásnak tekintették John Keats szavait: „a szépség igazság". Meggyőződésük, hogy a legjobb elméletek szépek, természetesek és elegánsak. Ez az elvárás dönti el, melyik elmélet lesz népszerű, és melyik kerül papírkosárba. Csakhogy sajnos éppen ez az oka annak, hogy a fizikában több mint négy évtizede nem történt jelentős elméleti áttörés. Fizikusok útvesztőben című könyvében Sabine Hossenfelder kifejti, hogy a szépségre irányuló modern törekvés elfedi előlünk természeti világunk valóságos természetét. A kutatók elképesztő elméleteket állítanak fel, új részecskék tucatjainak létezését sejtik, ezekből azonban szinte semmit sem igazoltak megfigyelések - mi több, közülük sokat ellenőrizni sem lehetséges. A szépség hajszolása az egész tudományágat zsákutcába vezette. Hossenfelder arra figyelmeztet, hogy a tudósok csak akkor fedezhetik fel az univerzum igazságait, ha elfogadják, hogy azok akár zűrösek és bonyolultak is lehetnek.