Doncsev Toso novelláskötetében képes szuverén írói világot teremteni: az ő világa a Duna-part és a Hold utca határolta külvárosias Belváros 1950-es, ’60-as évekbeli színtere, miliője, alakjainak galériája, súlyos, fojtott, időnként mégis fölszabadult atmoszférája. A szerző azt tárja föl, hogy ebben a vedlett, kopott környezetben, a szürke bérházak mélyén akkoriban milyen nyüzsgő élet folyt. Ez a tér és idő már az övé, úgy, ahogyan például Fejes Endréé az 1960-as évek VIII. kerülete, ahogyan Krúdy Gyuláé az 1930-as évek Óbudája. Elbeszéléseiben a nagytörténelem eseményeit alulnézetből ábrázolja; alakjainak többsége kiszolgáltatott ember: hadirokkant házmesterek, boldogtalan, kacér pillantású kocsmárosnék, bolgár boltosok, férfibolondító fodrászlányok, metróépítő keszonmunkások, hajdani apácák. Többségük ugyan kiszolgáltatott kisember, akik feje fölött ott dübörög a történelem, de nem sodródó alakok. Kínlódnak, vergődnek, csalódnak, újrakezdenek, de boldogulni akarnak. Nem minden áron, de elszántan keresik az esélyeket.