"Ötven évvel ezelött Pozsony vidám hely volt, tele cigányzenével, libasülttel, borral, diós és mákos pozsonyi kiflivel... Táncos kedvű, illatos város volt. Szüleink fiatalok voltak, a kommunisták még nem tették rá kezüket a vagyonukra, szép, nyugodt Európáról álmodtak. A régi Pozsony lakói szabadon lélegeztek, és úgy hitték, ez így is marad" – írja egyik naplóbejegyzésében Július Satinský, aki szívesen és jól beszélt magyarul, mégis a szlovák kultúra ikonikus alakjává vált íróként, humoristaként, színészként – és a háború utáni Pozsony életének krónikásaként. A Duna utcai fiúk után a második magyarul megjelent kötetét tartja most kezében az olvasó. Szlovákról fordította: Juhász László.