Eppur si muove! Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábával a földet# éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik# az egész föld mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt. Körülötte minden oldalon a nálánál boldogabb országok elore, a boldogtalanabbak hátrafelé, de valamerre mindnyájan csak haladtak# egyedül Magyarország állt egy helyben, és az volt a virtus, az volt az állambölcsesség, az volt a tudomány, hogy helyébol ki ne mozduljon. Életföltétele volt a vis inertiae# a tétlenség ereje: ?Aki jól alszik, annak jó lelkiismerete van# akinek jó lelkiismerete van, az jó ember: tehát aki jól alszik, az jó ember.? Azután akadtak nyughatatlan emberek, akik azt gondolták, hogy ez a mély álom mégis nagyon közel rokon a halálhoz, s megkísérték a fölébredést. Egy ilyen nyughatatlan embernek a történetét írom le, aki meg akarta próbálni, hogyan lehetne az álló földet mozdulásra bírni. E küzdelemben o maga összetört, semmivé lett, de mégsem tett le a hitrol, hogy ?eppur si muove!? Tisztesség adassék emlékezetének!