Misima Jukio önéletrajzi ihletésű regénye megrázó dokumentuma annak, ahogy egy fiatal fiú önnön másságára eszmél a harmincas-negyvenes évek Japánjában: kortársaival ellentétben nem csupán saját neméhez vonzódik, de a vér, az erőszak, a halál is elválaszthatatlanul összefonódik számára az erotikával. A világháború felé sodródó tradicionális társadalomban nem vállalhatja fel igazi énjét, s egy idő után már maga sem tudja, meddig tart ő, és hol kezdődik az álarca. Misima Jukio a hagyományosan nem individualista keleti kultúrában addig szinte példátlan mélységgel és nyíltsággal tárja fel ezt a belső harcot: szembenéz önmagával, miközben pszichológiai szigorral boncolja az egyén és a világ viszonyát. Ez teszi az Egy maszk vallomásait a modern japán irodalom megkerülhetetlen alkotásává, mely – tér- és időbeli távolsága ellenére – ma is érvényes, húsba vágó kérdésekre keresi a választ. „…az Egy maszk vallomásai című regényében Misima Jukio nem annyira önmagára kíváncsi, mint inkább azoknak a kínban, nyomorúságban, szenvedésben és szenvedélyben megnyilvánuló életjelenségeknek az összefüggéseire, amelyek a személyes életsorsot a személyes akarat ellenében alakítják, s a tulajdonságokat vagy az adottságokat a hajlamokon és az ösztönökön keresztül végül is mozdíthatatlan kövületként teszik alkattá. Mint aki a saját személyiségében a személyiség mechanizmusát szemléli.” Nádas Péter: Misima-mondat Az 1949-ben írt regényt Gy. Horváth László új fordításában adjuk közre.