"- ?A trónörökös nagyon szerette ezt a fürdőt…– Csak nem azok ott?– Mit képzelsz! Rudolf soha nem húzott volna fel egy ilyen trikót! … A tábornok bent volt az előszobában. Egy képet nézett a szekrény mellett. Előkotorta öreg, drótkeretes szemüvegét, úgy hajolt a képhez. – Város, valamilyen város. Azért egy domboldal mégiscsak más, domboldal présházzal.– Présház az nincs – János hátrább húzódott.… Itt szállt meg a svéd király – magyarázta apa. – Ágyba kérte a reggelijét. Kávé, vaj, dzsem, tojás. …A nő felnézett az ágyról. – Mit csinál a hajammal? – kérdezte elnyúlt, panaszos hangon.János ujjai megmerevedtek. A nőt nézte, ahogy hever az ágyon. A vörös hajat a szekrény tetején.– Egészen összekócol! – hallatszott az ágyról.– Micsoda hajzuhatag! – Apa állt az ajtóban. Hóna alatt a hegedű.– ó, a feleségem haja! – Ferenczi Aurél kijött a szobából. Odament Jánoshoz, letépte kezéről a hajat. – Valaki azt mondta, hogy Erzsébet királynőé volt ilyen. …Oszlopokban jött a füst. Szélrohamok hajtották. Átszállt a kiégett ablakokon, a szobákon.János a kavargó eget nézte. Közben egy hangot hallott valahonnan mélyről.– Egy könyv… Nekem volt egy könyvem."