A könyv bemutatja a találkozást Hegedűs Sándorral, aki Marista Testvér volt, és jómagam csak kilenc éves voltam. 1944. március 19-én a nácik elfoglalták Magyarországot. A vidéki zsidóság azonnal deportálva lett halál-táborokba, míg Budapesten egyelőre csak sárga csillaggal lettek megbélyegezve, és később zsidó házakba voltak tömörítve lehetséges deportálás céljából.   Szüleim felfedezték, hogy beszerezhetők hamis keresztény okmányok, miszerint a gyermekeiket a Marista Champagnat bentlakó iskolába voltak képesek betenni.     Bátyámmal a Hőgyes Endre utca 5 szám alatt lévő iskolába küldtek. Két hónap leteltével a Marista Test-vérek elvitték nyári vakációra a zsidó gyerekeket. Szüleim nem adták beleegyezésüket, mert féltek az eset-leges deportálástól.    Horthy beszéde után, október 15-én engem egy keresztény családnál helyeztek el, míg ők egy spanyol védett házba költöztek. Rövid időn belül visszavitt a rejtegető hölgy szüleimhez, akikkel átvészeltem a háborút.  A háború után édesapám elvitt megköszönni a papoknak rejtegetésemet. A szomszédok tudatták velünk, hogy a Gestapo elvitte a papokat, és mivel még nem jöttek vissza, biztosak voltak benne, hogy megölték őket.   50 éven keresztül éltem ebben a tudatban.  Az igazság az volt, hogy Hegedűs Sándor hét bajtársával Budára került, és képtelenek voltak visszajönni az intézetbe, mert nem voltak hidak. (Ez volt az oka annak, hogy meghaltak a papok.) A mi családunk elhagyta Magyarországot, és Ausztráliába költöztünk, mint kivándorlók. Itt a megélhetés nehéznek bizonyult, szüleim visszamentek a kommunista Magyarországra, míg bátyám kint maradt Sydneyben. 1949-ben kiszöktem a cionista mozgalommal Izraelbe. Ugyanebben az évben a tudtunk nélkül a Marista szerzetesek ki lettek utasítva Magyarországról. 1982-ben az Izraeli konzul kitüntette a nyolc hős papot Igaz Embereknek kitüntetéssel, mert megmentettek 100 zsidó gyereket.  1989-ben összedőlt a kommunista hatalom Magyarországon, és a Marista Testvérek visszajöhetek felállítani iskolájukat. Pár évvel később egy birtokot vettem azért, hogy teheneket tenyésszek Ausztráliában. Ellátogattam felesé-gemmel Erdélybe, majd Budapestre. Itt elvittem egy kötetet megírt élettörténetemből és felajánlottam az újra működő Marista szerzetesek iskolájának. Még aznap az új főnök az iskolából felhívott, és megkért, hogy ve-gyek meg egy könyvet, amiből kitudódott az egész igazság. A nyolc papot nem végezték ki, hanem átélték az ostromot. Egy igazi Happy End 50 év után. A kedves olvasónak pedig kellemes olvasást kívánok. Singer Arje Ivan