"Egy tesifóbiás, introvertált, értelmiségi harminc-plusz évesen, vonakodva beiratkozik egy pronyó konditerembe, hogy kigyúrja magát, de végül nemcsak a fizikuma alakul át, hanem az egész élete." - a történetem röviden. Azóta, hogy először beléptem az Atlantisz ATTE földalatti edzőtermébe, eltelt nyolc év. Ahogy teltek az évek, egyre inkább azt vettem észre, hogy bármilyen társaságba kerülök és bárkivel is kezdek beszélgetni, mindenki a gyúrásról, a kajálásról, a táplálék-kiegészítőkről és a szerekről kezd faggatni. A legtöbb ember "okos megoldást" szeretne hallani, ezért először mindig azt próbálom megértetni, hogy ez egy összetett kérdés, hamarosan te is érteni fogod, hogy miért. Belemerülünk a részletekbe, kiselőadás az edzésről, a guggolásról, a mobilitásról, és amikor azt látom, hogy lankad az érdeklődés, felteszem a kérdést, hogy "mi a célod?," mert minden jó történet ezzel kezdődik. Szóba jön a kondiparkos edzés, a jó öreg húzódzkodás és társai, végül abban maradunk, hogy folytatjuk a beszélgetést - amiből persze nem lesz semmi. Ezért úgy gondoltam, inkább összeírom, amit a témáról megtanultam, és ha legközelebb megkérdezik, hogy "te, Áron, mi a véleményed a Darth Vader Labs Brutal Alfamatrix 2000-es kapszulájáról?", akkor azt tudjam válaszolni, hogy: "Figyu, először inkább olvasd el ezt a könyvet!"