?Ott állt, elore hajló vállaival, a kis, igénytelen alak, vörös galléros köpönyegében, fehér, szuk nadrágjában, aranyozott markolatú teknosbéka-tokos kardjával. A feje födetlen volt, s látni lehetett ritka, világosbarna haját# összehajtott, vörös kokárdás kalapját a bal hóna alá csapta, jobb kezében pedig vékony, suhogó lovaglóvesszot tartott. Lassan jött# arcán egyetlen izom sem mozdult, szemeit maga elé meresztette a semmibe és egyforma léptekkel, kérlelhetetlenül egyre közeledett, mint maga a Végzet valóságos megtestesülése? - így írja le Napóleont a könyv másik foszereploje, Louis de Laval, az ifjú arisztokrata, az egyik legrégibb francia nemesi család sarja, aki a császár szolgálatába szegodött. Doyle lényegében ismeretlen romantikus, kalandos történelmi regénye -, amely magyar nyelven utoljára hetven évvel ezelott látott napvilágot - lenyugözoen eredeti és részletes képet fest a világhódítóról és környezetérol, az Anglia lerohanására készülo francia sereg életérol.