Az idén 125 éves művésztelep történetét és jelentős alkotóinak életművét tárgyalja a könyv, amely a 19-20.századi magyar művészet legfontosabb művészettörténeti forrásmunkái közé tartozik. Réti István: A Nagybányai művésztelep című kötetének jubileumi kiadását a művésztelep létrejöttének 125.évfordulójára 2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. Réti István A NAGYBÁNYAI MŰVÉSZTELEP Réti István könyve, A nagybányai művésztelep, a 19–20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb szellemi, szemléleti, stiláris mozgalmának a történetét tárgyalja s résztvevőinek alakját, munkásságát mutatja be, a korszak legfontosabb művészettörténeti forrásmunkái közé tartozik. Szerzőjét, aki maga is a nagybányai festőkolónia első, alapító nemzedékének tagja, az eseményeknek nem csak résztvevője, hanem egyik megindítója is volt, műveltsége, széles látóköre, a történelem és művészettörténet iránti fogékonysága, s nem utolsósorban írói vénája a mozgalom krónikásának, s mintegy teoretikusának szerepére predesztinálta. A könyv csak Réti halála után kilenc évvel, 1954-ben jelent meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál. Az akkori politikai, művészetpolitikai viszonyok között azonban csak kompromisszumokkal kerülhetett kiadásra: kimaradt a kéziratból minden olyan szövegrész, utalás, ami a két világháború és a közbülső időszak történelmi eseményeinek tárgyalásában, vagy Réti művészete az, esztétikai felfogásában, vagy a nagybányai életkörülményekről szóló leírásai között nemkívánatosnak, közölhetetlennek találtatott. Réti István művét ebben a kiadásban teljes szövegével, hiánytalanul élvezheti az olvasó. A szerző kéziratát, a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában őrzött gépiratot forrásértékű szövegként kezeltük, hogy a modern magyar művészet történetének ezt a nélkülözhetetlen forrásmunkáját a maga teljességében bocsássuk a szakemberek és a közönség rendelkezésére. Csorba Géza Írásom célja: a tényeket a feledéstől megmenteni és a művészeti Nagybánya fogalmát s jelentőségét tárgyilagos módon megállapítani... Igyekeztem természetesen a tények és emberek jellemzésében és értékelésében tárgyilagos lenni anélkül, hogy az etikai és a szellemi lényeg, a tehetség lényege iránt közömbös legyek és hogy el ne veszítsem a szemlélet egységét az emlékek erdejében. Kerültem a túldicsérést éppúgy, mint a túlzó kritikát, élőknek és halottaknak egyenlő mértékkel igyekeztem mérni. Igazat írni és igazságos maradni volt irányelvem, s ettől, legjobb tudásom szerint, nem tértem el. (Részletek az Előszóból) Réti István