Az ?1911-ben írt Az Isten háta mögött című mű egy felvidéki kisváros értelmiségének egyhangú, kiúttalan életét mutatja be. A regény három fő alakja más-más módon próbál kitörni ebből a világból. Veresnét csak egy szabadító szerelem menthetné ki érzelmi sivárságából. Az albíró az „outsiderek” életét éli, ugyanakkor kapkodva keresi a különböző kisvárosi csoportok között a maga társaságát. Veres Laci mindvégig passzív szereplő. Ilosván minden nevelői hivatástudat, nevelési eszmény megkopott, fegyelmezéssé, magoltatássá szürkült, s Laci csak vergődik ebben a világban (Nyilas Misi és a későbbi regényekben ábrázolt kiábrándult értelmiség előképe ez a fiatalember). A regény mesterien szerkesztett. Az első harmadban az író mesterségesen szürkíti az eseményeket, a másik két harmad egyetlen drámai jelenet, amelyben az eddig külön szálon futó sorsok összefonódnak. A jelenetben Veresné a kisváros legfontosabb asszonya. Ilosva minden jelentős embere – a pap, az igazgató, az albíró, a káplán, a tanító – mind az ő kegyeiért harcol. Ez az egyetlen este hivatott kárpótolni Veresnét egész életének visszafojtottságáért. A regény hőseinek sorsa tragikomédiába fullad, csupán Veres Laci életében mutatkozik kiemelkedési lehetőség, egyedül az ő életét nem zárja le a szerző. Ez az optimizmus már nem a Sárarany naiv hite, amely szerint elegendő az állapotokat felmutatni. Veres Lacinak már küzdenie kell, bár a küzdelem célja – az értelmiség útjának iránya – az író előtt is bizonytalan.