Hősöm és kedves barátom, Litteráti László zeneszerző ült a zongoránál és felszisszent. Hirtelen kiesett annak a melódiájából, harmóniájából és ritmusából, amit komponált. Felugrott a zongora mellől és gyilkos dühvel nézte a telefont. A kagylóra haragudott, pedig a telefonnak nem is a kagylója csörögte azt a rikító, hosszan szaggatott és éles Bé-t, amely a „Mici ebédel” című kuplékompozíció Gé-dúr sorát felborította. Felvette a kagylót és beleszólt.