„1942 nyár közepére elterjedt az SS-nél a hír, hogy Zippi tehetséges: ért a tervezéshez és kifogástalanul ügyel a részletekre, hogy jó szervező és megbízhatóan dolgozik. Alkalmi munkákkal keresték meg: táblákat és számokat festett szekrényekre, feliratozta a szekrényeket. Valahányszor berendelték az adminisztrációs irodába Zippit, Langefeld, a tábor legmagasabb rangú vezetője elé került. A 2286-os fogoly engedélyt kér a belépésre, mondta Zippi ilyenkor Langefeld ajtaja előtt. Miután a megkapta az engedélyt, úgy három méterre állt Langefeldtől: a foglyoknak mindig pontosan ekkora távolságot kellett tartaniuk minden SS-es férfitól és nőtől, hogy ne fertőzzék meg őket bármilyen betegséggel, amit esetleg hordozhatnak. Miután megkapta a parancsot, Zippinek még egyszer meg kellett alázkodnia. A 2286-os fogoly engedélyt kér a távozásra, kiáltotta. Miután elbocsátották, elindult, hogy elvégezze a rá bízott feladatot.” Igaz történet fájdalomról, szerelemről, veszteségről, áldozatvállalásról – két holokauszt-túlélőről, akik egymásba szerettek a történelem leghírhedtebb haláltáborában. Mindketten „kiváltságos” foglyok voltak. David Wisniát, a varsói gettóból származó lengyel fiút náci fogvatartói a szórakoztatásukra választották ki, amikor megtudták, hogy tehetséges énekes. Zippi Spitzer Szlovákiából az elsők között érkezett Auschwitzba, nyelvtudása és grafikai képzettsége révén irodai beosztást kapott: ő volt a tábor „grafikusa”, ő festette a rabok hátára a vörös csíkokat, ő lett a statisztikák készítője. Növekvő befolyását arra használta fel, hogy minél több nőt és férfit megmentsen. És közben szerelmes lett Davidba. Közös jövőt terveztek, miközben találkozásaikat fekete-fehér egyenruhás rabok rejtegették az őrök szeme elől. Utolsó együttlétük alkalmával megígérték egymásnak, hogy Varsóban találkoznak, ha mindketten túlélik a poklok poklát. Keren Blankfeld író, újságíró, cikkei többek között a The New York Timesban, a Forbesban és Reutersnél jelentek meg. Nagyszülei kivétel nélkül 2. világháborús menekültek Európából, ő maga Brazíliában született, családjával tizenkét éves korában költöztek az Egyesült Államokba. Ez az első könyve.