„Milyen pozitív dolgokat visz tovább a történtekből, Flóra? – kérdezi a pszichológusom, az az áldott jó ember, pár héttel a műtét után. – Sokkal erősebb a testem felé érzett tiszteletem és szeretetem. Biztosabb vagyok benne, mint valaha, hogy soha többé nem teszem ki magam ilyesminek, soha többé nem fekszem műtőasztalra, hacsak nem az életem múlik rajta! – feleltem sziklaszilárdsággal. Kár volt. Mert valaki odafent meghallotta, és csak annyit mondott: Challenge accepted!, majd benyomta azt a kibaszott piros gombot.” Sokan hiszik, hogy aki másokat kísér, az már túl van mindenen. Elvégre egy segítő élete nem lehet rosszabb, mint az ügyfélé. Vagy mégis? Flóra, az elismert coach, az élet minden területén megfelelni próbáló, szorgalmas fiatal nő egy napon – minden igyekezete ellenére – a műtőasztalon találja magát. Egy ártatlannak ígérkező bőrgyógyászati rutinbeavatkozásból orvosi gondatlanságból elkövetett kaszabolás válik – lavinát indítva el a nő életében. Súlyosbodó endometriózisa következményeként Flóra kénytelen átértékelni mindent, amiben korábban hitt, és a magyar egészségügy mellett szembe kell néznie saját és női felmenői traumáival, a szüleihez és a hivatásához való viszonyával, valamint az anyasággal kapcsolatos érzéseivel is. Mintha egy fióknak szánt, titkos naplót olvasnánk: Farkas Flóra húsba vágó őszinteséggel osztja meg saját történetét, miközben bepillanthatunk segítői szakmájának kulisszái mögé is. A regényből egyszerre árad megértő bölcsesség és fanyar humor: egy olyan derű, amit csak azok birtokolnak, akik már hosszú és nehéz utat tettek meg sikeresen – de nem ámítják magukat azzal, hogy célba értek volna.