Dicső egy volt matróz, aki nem kukoricázott, aki átélte mindazt, amit megírt. Ő egy igazi, balhés matróz, akinek minden története igaz, vagy igaz lehetne. A történet egy élete delén túljutott, sikeres vállalkozó harca a halállal, miközben emlékeiben újraálmodja ifjúkora kalandjait a Földközi-tenger kikötőiben, kocsmáiban. Találkozását orosz nepperekkel, hivatalnokokkal, arab kereskedőkkel. Formabontóan ír, nagyon erős, nagyon egyedi stílusban. Nem kérhető számon rajta semmiféle irodalmi kánon, mert nem érdeklik ilyesmik. De minden formabontása logikus, érthető és helyénvaló. A köznyelv dicsőítése. Egy tengerész története, akit nem érdekelnek az irodalom belterjes szokásai. Aki úgy ír, ahogy jónak látja, de ami mögött bölcsesség, kiérleltség és sajátos, kőkeményen végiggondolt logika húzódik. A tenger illata a szabadságról szól, a férfiasságról, az egyenességről, a tartásról. Szenvedélyről és hűségről, az életünkből lassan kikopó eszméről. Ami miatt pedig fontos és letehetetlen könyv: az a hitelesség, amelyik átsüt minden során, minden keresetlen nyelvi megformáltságán. A tenger illata nem akar irodalom lenni: az egy ember életének története. Olvassák el a könyvet, egyet fognak érteni velem. Hidy Tamás, szerkesztő