– ?Bocsánat, uram, ha meg nem sértem… mennyiért pofozkodna egy kicsit?A kissé érthetetlen, sőt meglehetősen hülyén hangzó kérdést egy szmokingos úr tette fel, zöld vadászkalapban. És a Fekete Cápa elvigyorodott. A Fekete Cápa általában sokat vigyorgott, és ezek a vigyorok sohasem jelentettek jót. A mostani vigyorgásért nyugodtan kaphatott volna néhány hónapot, mert testvérek közt is felért egy életveszélyes fenyegetéssel…– Hogy volt ez? Hadd halljam még egyszer! Mintha nem értettem volna egészen tisztán!A külsőségekben furcsa és merész színösszeállítású fiatalember kamaszarcát még közelebb tolta a borostás archoz, és nyugodt fölénnyel mondta:– Ne vegye rossz néven a feltételezést, de azt hiszem, hogy kegyed vagy süket, vagy hülye. Mert én felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy egészen tisztán és szabatosan fejeztem ki magam. Ha süket, akkor jelekkel adom tudtára a kívánságomat!– Nem vagyok süket! – méltatlankodott kissé meglepve a Fekete Cápa.– Tehát hülye! Az más! Ebben a cseppet sem meglepő esetben körülírom, illetve részletezem kívánságomat! Tehát: Mondja, tisztelt úr… hajlandó volna ön bizonyos anyagi javadalmazások ellenében szépen fejlett, sőt bátran állíthatom, egész estét betöltő tenyereit nagyobb csattanások kíséretében odavágni az erre a célra leginkább megfelelő arcokhoz?