A varázsszó elhangzott... és a műhelyek haldokló testébe élet szállott újra! A tétlen kezek megmozdultak: mert volt immáron munka... És megmozdultak a világon mindenütt. Az első nagypáholy, mely a többi angol műhely irányításának és vezetésének jogát követelte magának, csakhamar örömmel látta, hogy az elhintett magból gazdag vetés kél ki. Az eszme gyorsan röpült át, a szigetországot elkülönítő tengeren és mindenütt ujjongva fogadták, mert az emberi lelkek szomjazták. Soha alkalmasabb időben nem pattanhatott volna ki, mint a XVIII. században. Angliában az egyház és a polgárság lerázta bilincseit. A deizmus az ész hatalmára irányította a figyelmet. A szabadság eszméjét tudósok, filozófusok és népírók egyforma lelkesedéssel hirdették. A lelkek titkos vágyakkal teltek meg, a szíveket epedés szállotta meg, az elnyomottak méltóságuk tudatára ébredtek és haragosan rázták láncaikat. A kőművesek műhelyeiben pedig az egyenlőséget, az egész emberiség testvériségét, a szeretetet, a világosságot hirdették. E szerint ott már megvalósult, ami künn csak bizonytalan vágy, ami a páholyok ajtóin kívül csak halovány álomkép.