Egy állás, ami örökre megváltoztatta az életem. Merrick Crawfordot az állásinterjúmon ismertem meg. Pontosabban húsz perccel korábban, amikor berontott a próbafülkémbe, pár háztömbnyire az interjú helyszínétől. Egy szál melltartóban veszekedtem a jóképű szemétládával, ezért amikor rájöttem, hogy ő lehet a jövendőbeli főnököm, nagyon megrémültem. Ő azonban láthatóan nem ismert meg. Vagyis csak azt hittem... Fel sem merült bennem, hogy megkapom az állást, mégis kaptam egy e-mailt, melyben behívtak egy második fordulóra. Elmentem, mert tudnom kellett, hogy a katasztrofális kezdés után miért tekintenek még potenciális jelöltnek. Kiderült, hogy Merrick csak azért akart alkalmazni, hogy lássa, ahogy kudarcot vallok. Csakhogy én nem adom meg neki ezt az örömet. Arra azonban nem gondoltam, hogy lesz olyan, amit majd élvezetesnek találok Crawforddal való kapcsolatomban...