Ha valóban tartalmas életet szeretnénk élni, nemcsak szellemi, de lelki fejlődésünkkel is törődnünk kell. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, vállalni, hogy szembenézünk a problémáinkkal, még akkor is, ha megoldásuk többnyire fájdalommal, szenvedéssel jár. De miközben megküzdünk a nehézségekkel, mélyebben megérthetjük önmagunkat és másokat is. Hogy merre menjünk, milyen utat válasszunk, azt kinek-kinek magának kell eldöntenie, s nem szabad visszariadni attól, hogy jó néhány út tévútnak bizonyul majd. Lelki fejlődésünk mozgatórugója a szeretet, hangsúlyozza a szerző, mely nem érzelem, hanem elhatározás, tett és cselekvés - önmagunkért és másokért. A járatlan út meggyőz arról, hogy igenis a kezünkbe vehetjük életünk irányítását, és megerősít abban, hogy érdemes élni. M. Scott Peck gazdag terápiás tapasztalatából merítve sok-sok gyakorlati tanácsot ad. Stílusa gördülékeny és olvasmányos, magyarázatai könnyen érthetőek, példái beszédesek. „Ami fáj, az nevel." „A lelki fejlődéshez bátorság kell, gondolati és cselekvési önállóság." „Az élet nem más, mint személyes döntések egyetlen, hosszú láncolata." „Szeressetek, de a szeretetből ne fonjatok kötelet." „Aki mást segít, önmagát segíti." „A valódi figyelem mindig a szeretet megnyilvánulása."