Kevés olyan könyv születik a házasságról, amely nemcsak azokat szólítja meg, akik kimondták már az igent, hanem azokat is, akik még keresik a társukat. Napjaink egyik legismertebb amerikai lelkésze, Timothy Keller, feleségével közösen írt könyvében életbe vágó kérdésekkel szembesíti olvasóit. Hogyan lehetne a harmonikus házasság kedvéért lemondani a társadalom olyan kitüntetett alapértékeiről, mint az egyéni szabadság, az autonómia és az önmegvalósítás? Hagyjunk fel minden idealista elképzeléssel (leendő) párunkkal kapcsolatban? Tényleg nem létezik a "tökéletes lelki társ"? Miképpen állíthatnánk le magunkban az úgynevezett "hibakereső automatát", vagyis azt a belső hangot, berregő kis masinát az agyunkban, amely pillanatok alatt képes kimutatni a másik hibáit? Megéri-e a szexualitásról, valamint az anyagi jólét megvalósításáról a jellemre irányítani a figyelmet, az egyéni boldogság helyett a közösségépítést helyezni a középpontba? "Először a barátság szempontjából rostáljuk meg a jelölteket; nézzük meg, ki az, aki jobban megért minket, mint mi saját magunkat, s akinek a puszta jelenlététől is jobb emberré leszünk. Ezt követően nyugodtan felmérhetjük, hogy lehet-e szerelem, illetve házasság is ebből a barátságból" - indítványozzák Kellerék.