Rengeteg szerelmes verset, dalt, filmet ismerünk, de a mese általában ott szokott véget érni, hogy egybekeltek, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Amikor megszületett ennek a könyvnek az ötlete, arra gondoltam, nézzük meg közelebbről, gyakorlati oldalról, milyen út vezet odáig, hogy „boldogan éltek”. Van-e izgalmasabb és komolyabb feladat, mint megtalálni életünk társát, akivel aztán jóban-rosszban, egészségben-betegségben, örömben és bánatban is osztozunk évtizedeken át? A párválasztásig vezető út, amelyen előbb-utóbb szinte mindenki elindul, megannyi kérdéssel, bizonytalansággal és kétséggel van kikövezve, ahogy később a házasságban is a közös próbák során csiszolódnak össze a felek. Böjte Csaba új kötetében ezen a gyönyörű és rejtelmes, csodálatos és zegzugos ösvényen vezeti végig olvasóját, legyen az akár a felnőttség küszöbén álló kamasz, a döntést fontolgató vagy épp a jegyesség időszakát élvező fiatal pár, a házasságkötés kapujában álló menyasszony és vőlegény, vagy esetleg sok éve házasságban élő férj és feleség. A kötet annak a valóságos, „Szerelemtanösvény” nevet viselő sétánynak az állomásait követi, amelyet Csaba testvér és munkatársai Székelyhídon alkottak meg. E biblikus alapokon nyugvó, önismereti és társkereső kirándulás egyik vezérfonala Petőfi Sándor és Szendrey Júlia története: a költő és felesége botladozásoktól sem mentes, ám végül gyümölcsöző házasságban végződő szerelme mintaként szolgálhat mindannyiunknak, hogy még a zsákutcákból is van kiút, és ha megtanuljuk, hogyan ismerhetjük fel önmagunk és társunk igazi értékeit, akkor olyan boldogság vár ránk, amelyről talán soha nem is álmodtunk.