Raoul Wallenberg az egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb svéd család tagja, tanult szakmáját tekintve építész, aki a második világháború egyik legzűrzavarosabb pillanatában érkezett a németek megszállta Budapestre, hogy embereket mentsen. Annyi embert, amennyit csak lehetséges. Követségi titkárnak nevezték ugyan ki, de messze-messze túllépte a hagyományos diplomácia adta kereteket. Ez a kötet Dési János Wallenberg munkatársaival készült interjúit gyűjti csokorba. Veres Tamás Wallenberg magyarországi működését fényképezte, szinte valamennyi ismert képet ő fotózta. Kállay Kázmér, Dési János első cikkei nyomán kapta meg a jeruzsálemi Yad Vashem-díjat, és aki Kállay Miklós miniszterelnök unokaöccseként különösen fontos szerepet töltött be az embermentésben. Budai László, aki Wallenberg "feketézőjeként", a védett házakban lévők élelmezésében működött közre, csak a szerzőnek mesélte el történetét évtizedekkel később. Giorgio (Jorge) Perlasca egész működésének alapja volt csalás, ennek ellenére óriási bátorságot tanúsítva mentett zsidókat. Kassel Sándor és felesége, akik nemcsak ismerői voltak Wallenberg történetének, de később az Egyesült Államokban igen sokat tettek Wallenberg emlékének életben tartásáért. Per Anger Wallenberg diplomatatársa volt Budapesten. Az uppsalai egyetem megbízásából működő Raoul Wallenberg Project szakértői Stark Tamás és Bajtay Péter, akik a Wallenberg-mítosz kialakulásának és fennmaradásának okait elemzik.