- Sakall! Sakall! - kiáltott Szőke Szakállra Adolf Hitler a berlini utcán A revizor című német filmje bemutatója után. - Sakall! Nem szégyelli ezt az ostoba, bárgyú filmet? Sajnálom a rá pazarolt időmet. Tudta, ha a Führer hatalomra jut, a nácizmus ellenségeit a lámpavasakra fogják akasztani. Szőke Szakáll nem várta meg Hitler bosszúját. Amerika nyerte meg azt, amit Európa elveszített: élete végéig a komikus több, mint negyven hollywoodi filmben játszott, köztük a legendás Casablancában is. Hollywoodi pályája elején a Deanna Durbin főszereplésével forgatott Tavaszi parádé című filmben borbélyt játszott. Meglepett örömmel fogadta a rendező és a műszakiak kitörő nevetését, amikor megrázta a fejét, és a tokája véletlenül ritmikusan rázkódni kezdett. - Ne örüljön, Mr. Sakall - figyelmezette a stáb magyar pincére. - Még nem ismer Hollywoodot. Most majd élete végéig rázhatja a tokáját. És valóban. A forgatókönyvírók egyre kevésbé igyekeztek humoros szöveget írni Szakállnak. Egyszerűen csak ennyit vetettek a papírra: "Itt Sakall rázza a tokáját." A világhírű magyar-német-amerikai filmszínész és kabarészerző legemlékezetesebb bohózata a Salamon Bélának írt Vonósnégyes. Szórakoztató önéletírása 50 éve jelent meg Londonban. Furcsa módon könyve magyar nyelven most először olvasható.