Tudor Henrik megkoronázásával egyesült a Lancaster- és a York-ház; a Rózsák háborújának – úgy tűnik – vége. Ám a királynak új, eddig halottnak hitt trónkövetelőkkel kell szembenéznie mind a csatatéren, mind a királyi fogadótermekben zajló politikai játszmák során. Eközben pedig elkezdődik az a folyamat, amely bő száz évvel később a két ősellenség, az angol és a skót királyság egyesüléséhez vezet majd. William Shakespeare halálával úgy látszott, véget ért a történelmi darabok – vagy ahogy magyarul nevezik őket: királydrámák – kora; ám majd' két évtizeddel később John Ford (többek között a Kár, hogy ká szerzője) új életet lehelt a műfajba; a trónviszály elmesélését ott folytatva (nem csak kronológiailag, hanem mondanivaló terén is), ahol Shakespeare abbahagyta; miközben hű maradt karaktereinek a tőle megszokott, lélektani tanulmánnyal felérő ábrázolásához is. Ezen – szerelmekkel, árulásokkal, harcokkal tűzdelt – darabja nemcsak elmondja a Rózsák háborújának lezárását, hanem egyike a kritikusok által legjobbnak tartott azon műveknek, amelyek nem Shakespeare tollából születtek.