"Körülbelül tizenkét évvel ez előtt még úgy véltem, a vezetés valami olyasmi, ami a szükséges képességek fejlesztéséről és az irányítással összefüggő tudás folyamatos bővítéséről szól. Ezek megtanulása és a gyakorlatba való átültetése - bármennyire is nehéz - végül automatikusan biztosítja a sikert. Azóta az egész gondolkodásmódom megváltozott. A szükséges képességek elsajátítása magában véve még nem működik hatékonyan, és különben is, az irányítás nem elsősorban arról szól, hogy valakinek éppen mi a feladatköre, hanem arról, hogy kicsoda igazából, milyen a személyisége most és milyenné akarja formálni magát. A rátermett irányítás valójában "tudatos létezés", nem pedig "tanult cselekvés"; inkább egyszerűen természetes, mint erőltetetten összetett. A jó vezetők száz százalékos felelősséget vállalnak életük minden részéért. Azért ahogy gondolkoznak, éreznek, és döntenek minden pillanatban - vagyis nem másokat okolnak életük körülményeiért. A vezetők nem hiszik, hogy a körülmények áldozatai, mert abszolút urai a felelősségnek. Itt kezdődik az igazi vezetői képesség." (a Szerző)