A házasságom kezdete egy hazugság. Apám utolsó kívánsága azonban az volt, hogy az oltár elé kísérhessen, és én bármit megtennék az apámért. Még azt is, hogy hozzámenjek egy férfihoz, akit nem is szeretek. Szóval amikor a vőlegényem faképnél hagy napokkal a ceremónia előtt, a főiskolai barátomhoz, Oliver Parkersonhoz fordulok segítségért, és meggyőzöm, hogy vegyen el. A családom még egyik férfival sem találkozott, ezért bízom benne, hogy sikerrel nyélbe üthetjük ezt a dolgot. Csakhogy az érzések, az érintéseink, az, ahogy a szívem megdobban tőle… mindez nem tűnik tettetésnek. És ahogy magához ölel éjszaka, és átsegít a veszteségemen – arról árulkodik, hogy részéről sem megjátszás ez az egész. Nem szándékoztam belezúgni a kamuférjembe, és a világon legkevésbé arra számítottam, hogy vele együtt az igaz szerelem fog kopogtatni az ajtómon. Csakhogy semmi sem lehet tartós, ami hazugságra épül, és ezt én mindenkinél jobban tudom. Az igazság viszont örökre elszakíthat bennünket.