A magyar nyelvű olvasóközönség a Krisztus utáni első és második század fordulóján élt Plutarkhosz nevét leginkább csak híres-nevezetes, Párhuzamos életrajzok című gyűjteményéből ismeri, pedig a szerző a kultúrtörténet szempontjából egyedülállóan fontos művek sorozatát hagyta hátra. Ezeknek az írásoknak nagy része magyar fordításban még soha nem jelent meg. Ez eddig a magyar klasszika-filológia egyik legnagyobb adóssága volt a fordításkultúra területén, amelyet a mostani kiadvány kíván némileg törleszteni. A kötet az úgynevezett Moralia (Morálfilozófiai kérdések) című gyűjtemény néhány darabját közli. A Hogyan kell az ifjúnak költeményeket olvasni? az irodalomfelfogás és a neveléstörténet, a Házassági tanácsok és a Feleségem vigasztalása a gyakorlati etika, A babona és a Miért nem jósol már versben a Püthia? a vallástudomány, a Római szokások eredete és a Görög szokások eredete a kultúrtörténet-néprajz, a Hérodotosz rosszindulatáról a történetírás módszertani vitáinak világába enged bepillantást. Plutarkhosz írásainak legfőbb motivációja a jóra való törekvés: folyamatosan igyekszik a maga szellemi és erkölcsi tökéletesedésére, és ehhez próbál másokat is hozzásegíteni. Ugyanakkor ez az etikai jellegű motiváció és a személyes - sokszor szenvedélyes - hang gyakran párosul az érvelés retorikus kidolgozottságával, vagyis azzal, hogy valamely tétellel vagy állásponttal teljes mértékben azonosul (vagy éppen elutasítja), és ennek elfogadására (vagy elutasítására) az érzelmek megmozgatásával is igyekszik megnyerni olvasóját. A kötet munkatársai: Agócs Péter, Albu Gyöngyi, Almásy Adrienn, Bagaméri Enikő, Bakos Piroska, Bárány István, Barta Andrea, Bélyácz Katalin, Bolonyai Gábor, Ferenczi Attila, Hasznos Andrea, Hussein Evín, Kulin Veronika, Labancz Zsolt, Lindner Gyula, Miller Olivér Tibor, Németh András, Ritoók Zsigmond, Thúry Lászlóné Figler Krisztina, Tombor Kata, Tordai Éva