A Szívatásban megismerhettük Tate történetét. Most Jareden a sor, hogy feltárja a sajátját... Voltál már olyan dühös, hogy jólesett megütni valamit? Előfordult veled, hogy nem éreztél semmit? Az utóbbi néhány évem erről szólt. A düh és a közöny két véglete között ingázom, átmenet nélkül. Néhányan utálnak ezért, míg mások félnek tőlem. De senki nem árthat nekem, mert semmi és senki nem érdekel. Tatumot leszámítva. Annyira szeretem, hogy már gyűlölöm. Utálom, hogy képtelen vagyok elengedni. Régen barátok voltunk, de rájöttem, hogy nem bízhatok meg sem benne, sem másban. Ezért bántottam. Ellöktem magamtól. Mégis szükségem van rá. Ő a biztos pont az életemben. Kizárólag akkor érzek valamit, amikor belekötök, veszekszem vele, vagy szívatom. De elment, és ezzel mindent elcseszett. Egy évig távol volt, és más emberként tért haza. Ha most bántom, visszatámad… és nem tudom, hogyan fogjuk ezt mindketten túlélni.