Charles Dickens (1812-1870) a viktoriánus angol irodalom legnagyobb klasszikusa. Máig tartó népszerűségének titka, hogy elsőként fordult a 19. századi városi szegénység felé, s regényeiben nagy beleérző képességgel állt az elnyomottak mellé. A „Tücsök szól a tűzhelyen” szintén közöttük játszódik, de nem társadalomkritika. Inkább azt mutatja be, hogy az igazi boldogsághoz nem szükséges palotában lakni, egy társasági együttlét gazdagon terített asztal nélkül is jókedvre hangolhat, s ugyanígy örömforrás lehet a hideg téli estén halkan duruzsoló kályha, amikor az apa hazatér családja körébe. A mű, ahogyan az alcíme is sugallja, valóban Az otthon tündérmeséje-ez a mese azonban valósággá válik, mert szeretet, hűség, megértés és segítőkészség uralkodik a szereplők között, s ez minden családi konfliktust felold. Talán minden ajánló sornál ékesebben beszél a tény, hogy a könyv 1845-ös első kiadása tíz nap alatt elfogyott a boltok polcairól. Bizonyára sokan vannak azok is, akiknek Vlagyimir Iljics Lenin-aki a regény színpadi változatának orosz nyelvű bemutatója közben kiment a nézőtérről-kritikája inkább dicséret, mint negatívum, ő ugyanis úgy vélte: Dickens művében sok az érzelem...